"A mákvirág az igazi"

"s a tátika playback (...)". TücsökBogár receptjébe egy pillanat alatt beleszerelmesedtem. Imádom a mákot, hát még ilyen tetszetős formában. Véletlenül volt is otthon pont annyi mák, amennyi kellett a kalácsba. Ahhoz képest, hogy kelt tésztából van, egyáltalán nem is pepecselős, nem kell sokat keleszteni.

Hozzávalók a tésztához: 
50 dkg liszt
3,5 dl langyos tej
4 dkg élesztő
csipet só
2 evőkanál olaj
a kinyújtott tésztára 5 dkg olvasztott vaj
1 tojássárgája a kenekedéshez

Hozzávalók a töltelékhez:
15 dkg mák
10 dkg porcukor
5 dkg mazsola
5 dkg kandírozott citrushéjkeverék

A tésztát ugyanúgy készítettem, ahogyan TücsökBogár. Szóval csak vázlatosan: nagyobb tálba liszt, abba mélyedés, bele cukor, rá morzsolva az élesztő, tej és felfuttatni. Aztán só, olaj és összedolgozni. Kicsit talán nagyobbra nyújtotta a 30*40 centinél, úgyhogy bajban voltam, mert egyik tepsimbe sem fért bele... Ekkor eszembe jutott, hogy van ám nekem nagyszerű terrakotta pizzasütőm, ami elég nagy. Szóval innen erednek a titokzatos izmos karok (a bácsi épp teszi be a pizzát a kemencébe). Arra éppen ráfért a megtöltött, fel- majd körbetekert és bevagdosott tészta. Ám először a sütőpapírra kellett feltornáznom, ami nem ment annyira egyszerűen... Ehhez elkelhet négy kéz, vagy ügyesen kell alácsúsztatgatni, de mindenesetre óvatosan. Ebben a fázisban hittem azt, hogy a végeredményem egy ronda szétcsúszott mákvirág lesz, de a tojássárgás kenegetés és a sütő sokat segített rajta. Visszatérve a töltelékre, kicsit kevesebb porcukrot tettem bele a mazsola és a kandírozott héjak miatt. Mivel ebben volt citromhéj is, ezért nem tettem bele reszelt citromhéjat. Legközelebb majd a tésztába teszek citromhéjat, mert onnan kicsit hiányzott. Nagyon dekoratív és finom, puha tésztájú kalácska. Tökéletes néhány szelet reggelire tejjel, vagy esetleg második fogásként a velőcsontos leves mellé ;)

És egy kis válogatás a képekből, a másodikat a párom készítette :)