Legelőször egy tévhitet kell eloszlatnom: a kollégisták nem igénytelenek. Néhányan azok, de a többség nem az. Merthogy honnan is van nekem kenyérsütőm? Hát még a kollégista időkből örököltünk egyet :) Páromék szobája bár csak 18 négyzetméter volt és gyakran 5-en laktunk benne, azért túlzás nélkül volt mondható "well-equipped"-nek. Közösen szerelték fel a szobát a fiúk, vettek edényeket, pirítósütőt, ventilátort és igen, kenyérsütő gépet is. Erre azért volt nagy szükség, mert egy idő után rosszul voltak a közeli hiperszupermarket gumikenyerétől, amit első nap még le lehetett gyűrni valahogy, de másnap egy ló is megdöglött volna, ha hozzávágják a tegnapi zsemlét. Amikor kiköltözünk, a kenyérsütő jutott nekünk. Már neki is álltam a hozzávalókat összepakolni a sütőtálba, amikor jött a liszt és észrevettem, hogy nincs elég sima búzalisztem. Ezért tettem bele kukoricalisztet, meg teljes kiőrlésű rozslisztet is.
Hozzávalók fél kilós kenyérhez:
3/4 pohár langyos víz + 2 evőkanál
1,5 evőkanál puha vaj
0,5 evőkanál cukor
1,5 teáskanál só
1,5 pohár búzaliszt
1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
0,5 pohár kukoricaliszt
1 hagyma felszeletelve
1,5 teáskanál száraz élesztő
1 evőkanál lenmag
1 evőkanál szezámmag
+ a tetejére is a magokból
Először a vizet, majd a vajat, a cukrot és sót tette bele a sütőtálba, aztán a hagymát és a liszteket. Végül az élesztőt egy kis mélyedésbe. Három órás alapprogramot állítottam be. A magokat akkor szórtam a tetjére, amikor a sütési fázis kezdődött. Nekem ezt sípolással jelzi. Mikor kész volt a kenyér, hagytam a formában kb. fél órát, és kibírtam, hogy nem nyitottam ki megnézni. Ahányszor eddig kinyitottam, mindig beesett a teteje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése