Engem is megfertőzött az ibolyás cukorláz, olvastam róla Mézeskalácsnál is, meg Katinál is, aki Mézeskalácsnál látta először, aki meg Napmátkától nyerte az ihletet. Szóval értitek :)
Hozzávalók:egy nagy csokor ibolya
az ibolya kétszeresének megfelelő cukor
Az ibolyagyűjtés helyét gondosan válasszuk meg, ne legyen út mellett és ne is permetezzenek a közelben. Nekem édesanyámék kertje tűnt a legmegfelelőbb helynek. Úton hazafelé sokáig szagolgattam a csokrot, néha párom is kért belőle egy slukkot :) Ilyen ismerkedős, barátságos ibolyaillatot árasztó ibolyákat így aztán nehéz volt megkopaszítani... Szívfájdalommal bár, de valahogy letépkedtem a szirmokat, leöblítettem őket, aztán rétegezve egy üvegcsébe tettem őket, az egy kevés szirom, egy kevés cukor elvet követve. Egy hétig kell érlelni a cuccot. Az enyém vasárnap este óta pihen, de naponta egyszer felrázom. És ilyenkor olyan nehéz megállni, hogy ne nyissam ki és kezdjem el szaglászni! Mivel nem sikerült eléggé lecsöpögtetni az ibolyaszirmokat, már látom rajta, hogy eléggé átnedvesítette a cukrot, de nem hinném, hogy ettől baja lesz. Majd beszámolok, ha sikerült valami értelmeset készítenem belőle és nem csak az illatát fogom szippantgatni. Köszönöm az ötletet!
már láttam pár blogban, nagyon gusztusos
VálaszTörlésIgen, én is elkészítettem, de még érlelem, mert úgy olvastam, minél tovább érlelődik annál finomabb lesz.
VálaszTörlésKöszi, Málna :) Már vannak tippjeim, mit kezdek vele.
VálaszTörlésIgen, még én is hagyom érlelődni, Kati, de szerintem csak az egy hetet tudom kivárni :) Elég keveset csináltam, de ez amolyan tesztadagnak jó.
VálaszTörlés