2011. június 13., hétfő

Diszvacsora

Nemreg igen kituntetett helyzetbe kerultunk, meghivott minket vacsorazni az itteni szervezet vezetoje. Az alkalmat a fia szuletesnapja szolgaltatta. Harom fogas volt, bananlevelen talalt csapati, valamilyen fuszeres, krumplis szosszal, amit jobb kezzel gyurtunk be, aztan valamiyen tejberizsszeru finomsag, de ahhoz mar adtak kanalat. Vegul persze banan. Az itteni bananok fele akkorak, mint amit otthon lehet kapni, de igen finomak. Lattam mar piros heju banant is, majd megkostolom. 
A vacsora egyebkent ugy zajlott, hogy mi leultunk ennni, meg a hazigazda, a felesege nem ult le, hanem a lanyaval egyutt felszolgaltak. Itt nem szokas egyutt enni, a nok kesobb esznek a konyhaban. Az unnepelt se evett velunk, ot csak a tortahoz hivtak be, neki meglepi volt az egesz. Elfujta a gyertyakat, felszelte a tortat es az elso falatot az edesanyjanak, a masodikat az edesapjanak adta belole. Tiszta cukormaz volt, belul pedig piskotaszeru teszta, de sokkal jobban volt fuszerezve. Szoval ilyen volt az itteni bananleveles vacsora, legalabb kevesebbet kell mosogatni :)

5 megjegyzés:

  1. Ide egy banán levelet, úúúúúúúúúúúúúútálom a mosogatást!

    VálaszTörlés
  2. A piros banán érdekes.... És persze az egész vacsora is.

    VálaszTörlés
  3. Köszi, hogy irogatsz az ottani életedről, szokásokról, jó hallani.

    VálaszTörlés
  4. Igen, bananlevelbol feltankolnek, ha nem lenne tul nagy, mert nem kell mosogatni, lebomlik (vagy itt inkabb a kecskek, tehenek megeszik) es egyebkent is tokre tetszik :)

    VálaszTörlés
  5. Koszi, hogy olvassataok, majd irok meg ha lesz idom :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...