Hazaértem. Most már úgy, ahogy lélekben is. Ország még nem volt ilyen hatással rám. Igaz, nem is éltem ilyen sokat még más helyen. Egy hónapot töltöttem Antalyában, négyet Ankarában. Ide-oda kirándulgattam, egyetemre, nyelviskolába jártam és megírtam a szakdolgozatom. Továbbá jó úton haladok a középfokú török nyelvvizsga felé és lediplomáztam. Ilyenekkel töltöttem az elmúlt fél évet, melyből a blog tartalmához illő gondolateszenciákat, magvas recepteket és az el nem fojtható ömlengéseket megosztom Veletek.
Kezdem rögtön a lecsóval, ha már befőzési szezon van. Bevallom őszintén, mielőtt kimentem volna, nem nagyon láttam tovább a török konyhában a sarki gyrososoknál, amit persze minden alkalommal gyorsnak olvasok (végül is török gyors/kaja/, logikus). Ez persze nagyon is megtévesztő, de hát értem én, hogy akklimatizálódni kell a helyi ízekhez (ugye, ugye az Erős Pistától csípős kínai). Vittem ki Tokaji aszút, meg szegedi pirospaprikát, hozattam túrórudit. Ellentétben Indiával, itt nem volt akkora újdonság az édes paprika.
Első albérletemben egyszer rászántam magam a főzésre a főbérlő török srácnak. Mi mást csináljak a pöttöm konyhában, tojásos lecsót, kolbász nélkül. Feltálalom friss kenyérrel, amit többnyire csak törni szoktak, vágni nem is nagyon lehet, aztán jön a meglepi, mindkettőnknek. Ez a beharangozott magyar kaja náluk menemen néven szerepel és inkább reggelire szokták enni. Kis kérdezősködés barátok között, ki, hogyan készíti, stb. Hát tényleg. Ritkán melemennek is mondják, írják. Néha ők is tesznek bele valamilyen kolbászfélét, változó paradicsom-paprika aránnyal készítik és a legtöbben mindig raknak bele tojást. Későbbi tapasztalataim nyomán számomra annyi volt a különbség, hogy kevesebb borsot tesznek bele. A bors neve törökül egyébként karabiber, azaz szó szerint fordítva fekete paprika. Nekem valóban mindig valahogy erősebb, csípősebb borsokat sikerült kifognom.
A konyháink vitathatatlan rokonságára következő alkalommal a paprikás krumplival, alias patates yemeği (ejtsd: patatesz jemeei), jártam ugyanígy...
Akkor Isten hozott itthon:) Már hiányoltalak:) Nem ültél tétlenül akkot ott sem:) Gratulálok a lediplomázáshoz:)(Közben én is államvizsgáztam egyet:))
VálaszTörlésGondolom a török és magyar konyha közötti hasonlóság a török uralomnak köszönhető, ami ugye elég sok ideig tartott nálunk, és akér kölcsönösen is vehettünk át egymástól.