Ha már a lecsó, alias menemen és a paprikás krumpli, alias patates yemeği közti hasonlóságról már esett szó, akkor megemlítem a többi általam észlelt hasonlóságot is.
Az első, ami rögtön az ember szemébe ötlik, az utcai kis standoknál árult péksütemények. Többnyire egy líráért kaphatunk 3 darab poğaça-t (ejtsd: poacsa). Gyanúsan hasonlít a mi pogácsánkhoz. Kelt tésztából készül, három félét láttam a legtöbb helyen, patateslit, azaz krumplisat, peynirlit, azaz sajtosat és zeytinlit, olajbogyósat.
A töltött szőlőlevél sokaknak ismerős, török neve sarma (ejtsd: szarma), ha pedig káposztalevélbe göngyölik a rizses tölteléket, az a lahana sarması. Szármának meg ugye mi is hívjuk a töltött káposztát. A szőlőleveleket beáztatva kötegekben árulják a piacokon, de vákuumcsomagolásút is lehet kapni a boltokban. A töltetléknek nem kell feltétlenül húsosnak lennie, az alapja rizs és salça, ami paradicsomból és/vagy piros paprikából készült püré.
Ha már a töltött dolgoknál tartunk, nálunk is elég népszerű a töltött paprika, azaz a dolma. Ez igazából úgy ámblok mindenféle töltött cuccot jelent (azonos tőből ered a dolmuş szó is, amivel a minibuszokat jelölik, ez többnyire igaz rájuk), de elsősorban a töltött paprikára használják.
Rátérve az édességekre, a baklava és a rétes egy családba tartoznak, de talán kevésbé köztudott, hogy grízből is készítenek a mieinkhez hasonló édességeket. Például a sütlü irmik majdhogy nem egy az egyben az ovis menzák jól ismert tejbegríze.
Náluk a pide, azaz pite csak sós verzióban ismert, mostanság előszeretettel kínálgatják őket török pizza néven. A búcsúestre készítettem nekik egy édes verziót, elmalı pidet, vagyis almás pitét. Ez a szóösszetétel számukra elképzelhetetlen, így elmalı tart-ként, almás tortaként ették.
Nagyon szép az az almás pite:)
VálaszTörlésNagyon jót akartam készíteni, mert nagyon jól éreztem magam és ebben igen nagy szerepük volt a vendéglátóimnak. Remélem ez látszik meg rajta :)
VálaszTörlés