Török konyha különlegességei

Különlegességek, kedvencek listája következzék, amiket kint tapasztaltam és megleptek, elkápráztattak vagy érdekesnek találom őket. 

Január végén még Antalyában voltam intenzív nyelvkurzuson. Szombatonként kirándulgattunk, ekkor láttunk az út szélén egy kaktuszt, ami épp hozta gyümölcsét. Tanárunk óvatosan leszedte és meghámozta nekünk, persze, hogy az elsők között voltam, aki megkóstolta. Édeskés, finom íze volt, valamilyen már ismert gyümölcsre nagyon hasonlított, de nem tudnám megmondani melyikre.

Sajnálom, hogy itthon nem hallani annyit a török levesekről, mint amennyit megérdemelnék. Sok helyen a reggeli része egy kis tányér leves, valamint vannak éjjel-nappal nyitva tartó levesezők, a çorba evi-k (ejtsd: csorba evi, szó szerint a leves háza). Az ezogelin és a mercimek çorbası viszik a prímet. Mindkettő lencsealapú, krémes leves, többnyire pár csepp citromlevet facsarnak a tetejére és friss kenyérrel tálalják. Mind a másnapos gyomornak, mind a nem másnaposnak jó kis ébresztő. 

A kokoreçet nem kóstoltam, holott az ablakommal szemben sütötték minden este a kuzu kokoreçet, azaz a báránygyomorból készült, feltekert és grillezett étket. Bárkinek, akinek beszámoltam a pacalról kint, igen meglepődött, hogy mi is felhasználjuk ezt a részt. 

Egy további érdekesség, amit nem kóstoltam és hiába próbáltam rávenni látogatóba jövő édesanyám és párom, nem voltak hajlandóak enni a tavuk göğsü-ből (ejtsd: tavuk gööszü), azaz csirkemelles-tejes  édes pudingból. Állítólag finom és nem is lehet érezni, hogy csirke lenne benne, annyira apró benne a hús. Felajánlották, hogy készítenek nekem, amire már igent is mondtam, de valahogy soha nem jutott idő az elkészítésére. 

Így húst kint sem ettem. Ez időnként nehézségekbe ütközött, de bőven van mit találni a vegetáriánus éhes gyomornak is Törökországban. Szótáram szerint az alábbi mondat "et yemiyorum", azt jelenti nem eszem húst. Csakhogy a válasz ilyenkor sokszor az volt: "Tamam, tavuk da var o zaman." Rendben, akkor van csirke is. A húst illetően tehát kicsit más kategóriák szerint gondolkoznak. Ez olyan sokszor fordult elő, hogy kis kérdezősködéssel sikerült megtudnom, hogy az et szót igazából a vörös húsokra használják. Eszerint a hal és csirke nem hús. 

Ahogy a kagyló sem. Egy ideig nem mertem megkóstolni az utcán árult midye-t, de néhány kedves helyi ismerősöm mutatott egy jó helyet, ahol ettem. A fekete kagylók húsa rizzsel és fűszerekkel van keverve és így töltik vissza a héjba. Nekem nagyon ízlett.

Már júniusban, júliusban lehetett kint kapni karpuzt, azaz görögdinnyét. Egy meghívás alkalmával az elmaradhatatlan tea mellé jött a dinnye és hozzá a beyaz peynir, a krémesen lágy, fehér, sós sajt kis kockákra vágva. Második falat után jöttem rá, hogy nagyon jól illenek egymáshoz. 

Sajnos csak az utolsó előtti napomon kóstoltam meg a Bolçi-t, ami szerencsés is, mert nem egy olcsó csokoládé és valószínűleg összes ösztöndíjamat erre költöttem volna. Viszont teljes őszinteséggel írom, hogy vetekszik, ha nem felülmúlja még a svájci csokikat is. Így nem csoda, hogy ment érte a harc :)