Málnás-túrós nyers torta

Gluténmentes és nem túl édes, röviden ennyiben összefoglalható ez a kísérleti példány. A banántól egy kissé puha lett az alja, nem vágható szépen. Ezért ezekkel az összetevőkkel akár pohárkrémnek is el tudom képzelni. Másik megoldás az lehet, hogy banán nélkül, több dióból és aszalványból csinálunk hozzá alapot.

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg darált dió

5 dkg aranymazsola

5 dkg aszalt szilva

1 banán

1 evőkanál vaníliás cukor

csipet só

Krémhez:

25 dkg túró

200 gr habtejszín

1 evőkanál vaníliás cukor

3 marék málna

Az aszalt sárgabarackot és a mazsolát késes aprítóban összemixeljük a dióval, cukorral, banánnal és csipet sóval. Sajna megadta magát az aprítóm, de kávédarálóban, vagy esetleg előtte kisebb darabokra vágva botmixerrel is összezúzva is megfelelő állagot érhetünk el. Ezt a masszát beleegyengetjük egy tortaformába. Amíg a krémet elkészítettem, a formát betettem a mélyhűtőbe. 

A tejszínt felvertem egy evőkanál vaníliás cukorral, majd óvatosan hozzákevertem az előre kicsit összetört túrót. A tésztára tettem még a nyáron eltett málnából, erre rákentem a krémet, majd a tetejét is díszítettem málnával.

Zöldséges curry

Mostanában sokat eszembe jutnak a utóbbi években tett utazásaim, talán azért, mert éppen nincs kilátásban semmi ilyesmi. Sőt, a változatosság kedvéért azt kell hamarosan megtapasztalnom, milyen, ha én maradok itthon. Kölcsön kenyér visszajár. Szerencsémre, csak három napos képzésre megy párom Krakkóba :) 

Indiában a legfinomabb curryt a madurai reptéren ettem átszállásra várakozva egy nem túl bizalomgerjesztő kis bódénál, de nem bántam meg. Isteni volt. Itthon nehezebb beszerezni a kókusztejet, meg hasonlókat és drágább is, úgyhogy ebben a receptben helyettesítettem ezzel-azzal a speciális cuccokat. 

Hozzávalók:

1 kicsi fej hagyma

1 nagy krumpli

1 csésze zöldborsó

2 kisebb répa

20 dkg sütőtök

250 gr tejföl

1 dl főzőtejszín

kevés olívaolaj

madras curry

kurkuma

néhány szál petrezselyem

pár szem dió

ízlés szerint chili

A hagymát üvegesre pirítottam kevés olívaolajon. A felkarikázott répát és kicsi kockákra vágott krumplit rádobtam. Pár percig sütöttem, majd jött mellé a borsó is. Fűszereztem curryvel és kurkumával. Kétféle curryt tettem bele, az egyiket még Indiából hoztam. Ez iszonyat csípős, ezért nem tettem bele pluszba chilit. Madras curryt a Vásárcsarnokból szereztem. Mindenből annyit tettem, hogy szép színe legyen. Arról csak utólag olvastam, hogy a kurkuma túladagolva keserűvé teheti az ételt. Viszont rengeteg pozitív hatása van a szervezetre. Felöntöttem fél csészényi vízzel és lefedve pároltam. 

Amikor már majdnem megpuhult a répa és a krumpli is, akkor tegyük bele a felkockázott sütőtököt. Ez a művelet kissé korábbra sikeredett és péppé főtt. Legalább besűrítette :) A végén összekevertem tejföllel és tejszínnel. A kézzel darabosra morzsolt dióval és aprított petrezselyemmel ízesítettem. Tehetünk bele még pár evőkanál kókuszreszeléket is, ha van otthon.

Mellé sárga rizst készítettem. Szokás szerint ragadós lett, de azért ehető :) Sárga a kurkumától lett. Ha van kedvünk, időnk, készíthetünk mellé naan kenyeret is köretként. 

Csokoládékoszorú ricottakrémmel

Két kedves ismerősöm szülinapjára készült a koszorú. A tésztába kevert szilvapüré adja a kulcsát a dolognak.

Hozzávalók:
15 dkg magozott aszalt szilva
1 teáskanál rumaroma/1-2 evőkanál rum
6 dkg vaj/margarin
12 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
2 tojás
5 dkg apróra tört dió
20 dkg liszt
2 kiskanál sütőpor
2 -3 evőkanál cukrozatlan, sötét kakaópor
csipet só
25 dkg ricotta
1 evőkanál cukor
2 evőkanál tej

Egy nappal a sütés előtt elkészítettem a ricottát, nehogy nehogy valami balul üssön ki. Chili és Vanilia útmutatása alapján két liter házi tejből és fél liter Cserpes kefírből isteni lágy ricotta kerekedett, ami másnapra viszont kissé megkeményedett. 40 deka lett belőle, de mire mérlegre került, már jócskán kóstolgattam.

Az aszalt szilvát leöntöttem 1,5 dl forró vízzel, hozzáadtam a rumaromát és lefedtem. Kb. fél óráig áztattam.  Közben a vajat habosra kevertem és lassan hozzáadtam a cukrot. A szilvát a lével együtt botmixerrel pürésítettem, vaníliás cukorral és sóval a vajhoz adtam. Egyenként beleütöttem a tojásokat és egyenletes krémmé kevertem. A sütőporos liszt, a dió és a holland kakaó került bele utoljára. Kuglóf formába töltöttem és elsimítgattam a tetejét. Előmelegített sütőben a szakácskönyv szerint 25 percig sütjük 180 fokon. Hát az enyém ennyi idő alatt nem sült meg a tűpróba alapján, 40 perc lett belőle. Miután kivettem, hagytam egy kicsit pihenni és csak utána borítottam ki. Szilikonformában csináltam, így nem kentem ki, de gond nélkül kijött.

A ricottát kevés tejjel és vaníliás cukorral kikevertem. Mivel az elején nagyon beleragadt a mixerbe, ezért az előírt két evőkanál tej mellé öntöttem hozzá még egy kicsit, de szerintem túl folyós lett, ahogy a képen is látszik. Így krémmé keverve nagyon ízlett, eléggé hasonlít a mascarponéra. Szitán át kakaóporral szórtam meg. 

A recept eredetije az Örömteli sütés című könyvből származik. 

Márványsajtos-diós fokhagymakrémleves

A krémlevesek a kedvenceim közé tartoznak, a fokhagyma is a kedvenceim közé tartozik, ebben a levesben pedig nagyszerűen összeillenek. Kell ennél több? Az eredeti recept Mónikától származik, azért írom le még egyszer, mert módosítottam rajta egy keveset. 

Hozzávalók 2 személyre:

6 gerezd fokhagyma

4 dkg márványsajt

1 evőkanél liszt

2 evőkanál olívaolaj

2 dl tejszín

2,5 dl víz

2,5 dl tej 

fél marék dió

bors

A lisztből és olajból világos rántás készítettem. A zúzott fokhagymát hozzáadtam a rántáshoz, majd felöntöttem a tejjel, vízzel, tejszínnel, sűrű kavargatások mellett, nehogy csomós legyen. Amint forrni kezdett, a kis darabokra vágott márványsajtot belekevertem. Megvártam míg rottyan egyet és levettem a tűzről. Borsoztam, icipici sót adtam hozzá, de csak kóstolás után, mert ugyebár a márványsajt is elég sós. Végül fél marék apróra tört diót tettem bele. Emberem levesgyöngyöt követelt bele, de mivel nem volt itthon, megette így is és elégedetten nyugtázta, hogy jó volt. 

Mézes-diós-mandulás-mogyorós vaníliapudinggal töltött rolók VKF! 41.

Nagyon sokáig vacilláltam, hogy mit süssek-főzzek a mézes VKF!-re. Utolsó pillanatban Viki mentett meg a remek ajándékával :) 

A házi készítésű leveles tészta ötletével már régóta kacérkodtam, de most jött el a mi időnk. Nassoló oldalán lévő leveles tészta praktikákat már régóta betáraztam magamnak. Nagyon tutira akartam menni, úgyhogy a biztonság kedvéért hajtogattam is rajta párat és ha már nekiálltam, akkor rögtön dupla adagot készítettem, 60 dkg lisztből. A felét lefagyasztottam, az egyik negyedből habrolók készültek, a másikból majd elárulom mi.

Hozzávalók a tésztához (12 db habrolóhoz):
15 dkg búzaliszt
12,5 dkg hideg vaj vagy margarin
3 evőkanál hideg víz
fél evőkanál ecet
csipet só
1 tojás a kenéshez
kevés olaj a rétegek közé

A hozzávalókat a gyorsan összegyúrtam, hengert formáztam belőle és azt négy részre vágtam. A részeket kinyújtottam vékonyra és tollecsettel vékonyan beolajoztam a rétegek között. Az utolsó réteget is megkentem, majd félbehajtottam, kicsit nyújtottam rajta, bekentem és újra félbehajtottam. Folpackba csomagoltam és 3 órára a hűtőbe tettem. Miután letelt az általam kiszabott ideje, mert eredetileg jobb, ha többet áll, Nassoló legalább 12 órát írt, lisztezett munkalapon 2 mm vékonyra nyújtottam. Körülbelül 50 cm széles legyen kinyújtott tészta egyik oldala. Ebből 2 cm széles csíkokat vágtam, amiket körbetekertem a vajazott habtekercs formákon. Lehet, hogy vajazás nélkül is lejönne, de most nem akartam kockáztatni. A formák zacskóján az olvasható, hogy a csíkok fél centis részen fedjék egymást. Nekem ez sajna nem annyira jött össze, emiatt egy kicsit vastagnak tűnik a roló. A felvert tojással bekentem őket, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket, úgy, hogy a tészta vége alul legyen, majd forró sütőben aranyszínűre sütöttem őket. Még melegen kell lehúzni a formákról a rolókat, nekem minden nehézség nélkül ment. Ahhoz képest, hogy első rolók, elégedett vagyok velük :)

Hozzávalók a töltelékhez:
1 marék dió
1 marék mandula
1 marék sótlan földimogyoró
1 evőkanál szezámmag
4-5 evőkanál méz
fél deci tejszín
1 csomag vaníliás pudingpor
4 dl tej
1 csomag vaníliás cukor

A diót, mandulát, mogyorót összetörtem egy teflon lábosba tettem őket a szezámmaggal együtt, majd óvatosan megpirítottam. Lehúztam a gázról, hozzáadtam a tejszínt, majd a mézet is. Most repcemézem van itthon, nagyiéktól kaptam. Jól elkutyultam. Őszintén, nehéz volt megállni, hogy ne faljam fel rögtön, annyira finom illata volt a keveréknek. A pudingport megfőztem, de csak egy csomag vaníliás cukrot adtam hozzá, a méztől úgyis kellően édes lesz. Miután a puding kihűlt, összekevertem a mézes-diós-mandulás-mogyorós finomsággal, ezt egy tiszta zacskóba kanalaztam, aminek a végét kivágtam, úgy hogy egy pici lyuk legyen rajta, de a nagyobb magrészek átférjenek. A zacskó segítségével megtöltöttem a habrolókat, majd tányérra sorakoztattam őket. Még nem mindegyik roló egyforma, de majd idővel belejövök. 

Szent Patrik pesztója: spenótos-diós-márványsajtos pesztó

Március 17-én, Szent Patrik napján mindent zöldben látni Írországban (és ahol írek élnek). Ennek örömére én is bezöldültem egy kicsit, spenótos pesztót készítettem. A zöld szín Szent Patrik jelképéről, a háromlevelű lóheréből eredhet. Állítólag a háromlevelű lóherével szemléltetve magyarázta a pogány íreknek Patrik, hogy mi is az a szentháromság. Az alkalomhoz illően megkóstoltuk a mentaszörpös vodkát. Hát eléggé zöld volt, de az íze valami szájöblögetőére hasonlított. (Hogy megnyugtassak mindenkit, aki az alkoholizmusom felőle aggódna, nem most reggel kezdtem a zöld vodkával, hanem tegnap este előrehozottan ünnepeltünk egy kicsit.)

Hozzávalók:

10 dkg spenótlevél

egy marék dió
3-4 dkg márványsajt

kevés olívaolaj

só ízlés szerint

A spenótlevelek szárát eltávolítottam, megmostam és lecsöpögtettem őket. A hozzávalókat hűséges aprítómba helyeztem, majd berregtettem egy ideig és kész. A sóval óvatosan bánjunk, mert maga a márványsajt is elég sós. Gondolkodtam fokhagymán is, de a dió és a márványsajt annyira jól harmonizáltak, hogy nem akartam szerelmi háromszöget gyártani belőlük a fokhagymával együtt. Őszinte megdöbbenésemre a spenót íze egyáltalán nem érződik... Mintha csak a klorofiltartalmát kölcsönözné a pesztónak, semmi több. Két okot tudok elképzelni magyarázatként: szinte mindig fagyasztott, aprított spenótból készítek főzeléket és ezért már elfelejtettem milyen is a friss levél (sorry, de így van, bevallom...), a másik, hogy esetleg nem jóféle spenótot vettem (Lehel piacról van). Mindegy, én elfogadom így, ahogy van, nekem ez A tökéletes pesztó! Kedvesemnek is annyira ízlett, hogy amikor felvetettem a szabadalmaztatás ötletét, egyből tromfolta, hogy a blogra se kéne feltennem. Aztán persze lelkesen segített fotózni :)

A fánk újjászületése

Ma nagyon jót kirándultunk a volt kollégiumi szobatársaimmal. Jó nagy utat tettünk meg (Normafa, János-hegy, Libegő, aztán Gellért-hegy). Mire hazaértem, már nagyon elfáradtam. Gyors vacsinak ütöttem össze ezt a kis szénhidrátdús finomságot. Szegény fánkjaimat ugyanis nem ettük meg mind, mára meg kiszikkadtak... Így hát nekiálltam átkonvertálni a fánkcsigákat és fánkkorbácskákat, meg copfokat valami újjá. 

Sütés előtt

Hozzávalók:
szikkadt fánk (lehet helyettesíteni esetleg kiflivel)
1 csomag vaníliás pudingpor
fél liter tej
5 dkg dió
3-4 evőkanálnyi meggylekvár
2 evőkanál cukor
kevés vaníliás porcukor

A fánkokat kisebb darabokra tördeltem és egy kivajazott tepsiben landoltak. A pudingport kikevertem egy kevés tejjel és a cukorral, majd hozzáadva a többi tejet, kevergetés mellett megfőztem. A fánkra öntöttem a pudingot, rá házi meggylekvár pöttyöket tettem (első teljesen egyedül készített lekvárom :), majd megszórtam durvára tört dióval és vaníliás porcukorral. Így ment be az előmelegített sütőbe körülbelül 20 percre. Egy picit az aranygaluskára emlékeztetett. 

Zöldborsó pesztó

Ígérem nem fogok mindenből pesztót készíteni, ami növény, de borsóból muszáj volt kipróbálni. A vasárnapi ebédhez amúgy is készült zöldborsópüré, kicsit többet tettem hozzá és amint  megpuhult a borsó, ment is az aprítóba. 

Hozzávalók:
4-5 marék párolt zöldborsó
fél marék reszelt trappista
fél marék dió
fél marék sótlan földimogyoró
néhány szál petrezselyem
olívaolaj
csipet só

Ahogy nézem minden hozzávalót antropometrikus alapokon adtam meg. Hát hiába, a kezünk mindig kéznél van (mekkora mondás :), lehet vele méricskélni, még ha nem is olyan pontos. A hozzávalókat belehajigáljuk az aprítóba, jól megzümmögtetjük és készen is van. Az olívaolajhoz megint nem tudok pontos mennyiséget mondani, valahogy érzi az ember kóstolás után, hogy kell-e még bele, vagy jó így az állaga. Sajnos annyira nem érződik rajta a borsóíz, lehet, hogy azért mert mirelitből készítettem. Igazi friss zöldborsóból biztos sokkal jobb. Azért pirítóson reggelire nem volt rossz :) 

Vasárnapi ebéd

Nagy nap volt ma, ritkán fordul elő, hogy a szüleim jönnek hozzánk vendégségbe, többnyire mi szoktunk menni. Ám anya nemrég beteg volt, meg fáradt, úgyhogy gondoltam ne kelljen a vasárnapi ebéddel, meg a mosogatással küszködnie, elhívtam őket vasárnapi ebédre. Először szabadkozott, meg valami kisfecske ne etesse a nagyfecskét szöveggel próbálkozott, de nem volt hatásos :) A menüt nem árultam el, csak annyit, hogy leves lesz,  meg második (Ez volt a válaszom mindig arra is, ha kérdezték mi volt az ebéd az oviban). A leves orjaleves volt. Persze most nem sikerült annyira jól, mindig így van ez, ha az ember nagyon szeretné... Pedig most tettem bele zöldborsót, meg zellert, karalábét, kelkáposztalevelet is, bár a karfiol kimaradt. 

A második egy remek recept volt sedith-től: Fűszeres szűzérmék diós ropogóssal, köretként pedig zöldborsópüré és tejszínes-petrezselymes répa. Igazából most nem is terhelnék senkit az én leírásommal, Editnél mindenki megtalálja, meg a Kifőztük magazin idei második számában is. A változtatásom annyi volt, hogy rántott camabert is volt hozzá áfonyaszósszal. Mindkettő mirelit sajna, de így ezzel együtt elég volt a 60 deka szűzérme ötünknek. És meglepően jól harmonizált a camambert a körettel, a diós ropogóssal meg aztán pláne. A szerecsendiót kifelejtettem, meg a provence-i fűszerkeveréket is a bevásárlólistáról. Utóbbit kakukkfű, rozmaring és bazsalikom összekeverésével helyettesítettem. A fél kiló zöldborsópüréhez pedig két evőkanál tejföl helyett egy egész kis pohárral tettem és megszórtam kevés borssal is. Először idegenkedtek a zöldborsópürétől, öcsém arcáról leolvastam a gondolatot, hogy ő nem nyúl, hogy ilyeneket egyen, de amint megkóstolták, mindenkinek ízlett. Nagyon tetszett, hogy olyan jó színei voltak a köretnek, nem a krumplipüré egyhangú sápadtságát kellett nézni és ettől olyan friss, tavaszias érzete van az embernek. 

Mindenkinek ajánlom a receptet kipróbálásra, köszönhetően Editnek! :)

ui.: és hogy a desszert mi volt? Hát próbálom anyát rávenni egy vendégposztra ;)

Petrezselymes-diós pesztó

Már egy ideje nagy pesztórajongók vagyunk párommal, főleg a Lidlben kapható bazsalikomos pesztóra vagyunk rákattanva. Sajnos a bazsalikombokrunk kidöglött, úgyhogy nem váltak a be a hozzá fűzött reményeim pesztóügyileg, éppenhogy egy pizzázásra kihúzta. Legutóbb már egyébként a pizzára is tettünk pesztót, isteni együtt! A bátorságot Zsuzsitól merítettem, és valóban nem lehetetlen vállalkozás a házi pesztókészítés. 

Hozzávalók:

3 nagyobb csokor friss petrezselyem

5-6 dkg dió

néhány szem sótlan mogyoró

5 dkg reszelt trappista

2 darab fokhagyma

só ízlés szerint

néhány csepp citromlé

néhány evőkanál olívaolaj

Először is, szeretnék köszönetet mondani az aprítómnak, hogy még kitart velem a konyhában! Nélküle nem készülhetett volna el ez a bejegyzés :) De komolyan! Persze elméletileg, meg gondolom gyakorlatilag is, lehet pesztót mozsárban készíteni, de azzal nem rendelkezem. Szóval a megmosott petrezselym szárából levágtam egy kicsit, aztán ment az aprítóba a dió, mogyoró, sajt, fokhagyma és só társaságában, egy kis olívaolajjal meglocsolva. Persze az igazi nemesebb sajttal van készítve, de nekünk most ez volt otthon. Az aprító zümmögtetése a páromra volt bízva, a férfiak szeretik az ilyet :) Miután már nagyjából össze volt darálva minden rápillantottunk, csöpögtettem hozzá egy kis citromlevet, meg úgy ítéltük meg, hogy kell még bele olívaolaj. További zümmögtetés, majd késznek nyilváníttatott életünk első házi pesztója :) Leginkább a friss, üde, zöld színével nyűgözött le, amit sajna nem ad vissza hűen a fénykép, meg persze az ízével. Elsősorban talán tésztákhoz szokták enni, de a legeslegjobb szerintem pirítóson. Az mindent visz!  

Waldorf saláta

Tádádádám! Íme az első bejegyzés! :) Hogy ne terheljük meg a gyomrunkat, próbálkozásnak lássunk egy Waldorf salátát. 

Hozzávalók:
1 közepes zeller
2 savanykás alma (1 piros, 1 zöld)
10 dkg dió
2 evőkanál házi tejföl
1 evőkanál majonéz
pár csepp citromlé
só, bors

A zellert meghámozom és ügyesen gyufaszál vékonyságú pálcikákra vágom. Az almákat megmosom, majd azokat is pálcikává aprítom. A zellert és az almát egy nagyobb tálba teszem és kevés citromlével meglocsolom, hogy ne barnuljon meg. A diót egy zacskóban kicsit megütögetem a klopfolóval, hogy darabos legyen és megy a tálba. A tejfölt és a majonézt összekeverem, sóval, borssal ízesítem, hozzáadom a többiekhez, végül összekutyulom az egészet. Legalább egy órát álljon hűtőben fogyasztás előtt, hogy összeérjenek az ízek. Nagyon egészséges, finom saláta. Senkit ne ijesszen meg benne a zeller! Igény esetén ki lehet egészíteni valamilyen kékpenészes sajttal, szőlővel.