Focaccia

"Milyen kacsa?" - kérdezte a gyerek, amikor előrukkoltam a vacsorával. Amolyan pizzaszerű, de annál egyszerűbb verziót hoztam. Vagy inkább a kenyérlángoshoz lehetne még hasonlítani. Lehet készíteni kovászosan, vagy élesztővel, tetszés szerint.

Hozzávalók: 

700 gr kenyérliszt (ebből maximum 300 gr lehet teljes kiörlésű)

7 gr szárított élesztő, vagy 3 ek erős kovász

680 gr langyos víz

1 ek méz (nem muszáj)

1-2 tk só

A hozzávalókat konyhai robotgéppel kidagasztom. Egy elég lágy tésztát kapunk, amit kiolajozott, nagyméretű edénybe tegyünk, aminek van fedele. Nekem már többször kimászott és moshattam a hűtőt, úgyhogy tényleg kell egy nagyobb cucc hozzá. Innentől 10 percenként meghajtogatjuk a tésztát, ami annyiből áll, hogy nedves kézzel kicsit meghúzkodom a széleit és ráhajtom edényen belül. Ezt megismételjük néhányszor, de semmi feszülés, se a 10 percre, se a hajtogtás számosságára. Ez egy kedves és rugalmas tészta, nem fog szólni, ha csak kétszer hajtottuk meg és azok között is egy óra telt el. Utána hűtőbe tesszük 18-72 órára. Ha kovásszal készítjük, akkor a 3 naposra nálunk már bejelzett a savanyúságdetektor az ízlelőbimbókon. A hűtős kelesztés után áttesszük egy kiolajozott nagyobb tepsibe, és 2-3 órát hagyjuk szobahőmérsékleten akklimatizálódni. Ujjbegyekkel finoman megmötyköljük (ez a terminus technikus azt takarja, amikor óvatosan megnyomkodjuk, vigyázva a buborékokra, elősegítve a tészta tepsiben való elterülését). Feldíszítjük, mehet rá olivabogyó, paradicsomkarika, kukorica, hagymakarika, stb és 200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük. 

Ha bolondítani akarunk rajta, akkor a dagasztásnál tehetünk bele szárított paradicsomot, ropogós sült hagymát, fokhagymaport. Egyszer a szárított paradicsomot (nem az olajban eltettet) feltétként raktam rá, de az hamar ráégett, nem ajánlom. 

Laktató fogás, igényel némi előkészületet, de aztán valahogy mégis kevesebb a szmötyi a konyhában, mint amikor pizzát sütök. 

 

Sült karfiol

Nemrég erőt vettem magamon és ledaráltam a megmaradt kenyérvégeket morzsának. Eddig halált megvető bátorsággal reszeltem, de egy kedves barátnőm javaslatára bedobtam őket a késes aprítóba. Nem mondom, kellett hozzá a füldugó, de gyorsabb volt. Szóval, ha már adott a morzsa és épp volt itthon egy nagy fej karfiol is, megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit szólnának a prézlis karfiolhoz. A válasz: fintorgás. Persze tudom, hogy úgyis megennék, mert olyanok, mint a sáska, az apjukkal együtt, de szeretem, ha örömmel ülnek asztalhoz, miután együtt megterítenek. 

Úgyhogy elővettem Steiner Kristóf világbékés karfiolreceptjét, ami egy sokkal ízgazdagabb, mesés textúrájú finomság. A recept Kristóf konyhája -Mesés menük (nem csak) vegánoknak című könyvében is szerepel, amit előszeretettel forgatok. Pár éve kaptam karácsonyra. Mellé saját termesztésű újkrumplit ettünk, csak simán sós vízben kifőzve és kiegészítettem egy kissé egzotikus, de nagyon harmonikus salátával.

Hozzávalók a karfiolhoz:

1 nagy fej karfiol 

1 dl olívaolaj 

2 gerezd fokhagyma 

3 evőkanál paradicsomszósz 

1 teáskanál füstölt paprika 

Só, bors 

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Amíg melegszik, addig a karfiolt megmosom, rózsákra szedem és sütőpapíros tepsin szépen elegyengedtem őket. Összekutyulom a hozzávalókat egy tálkába, majd szilikonos ecsetet használva megkenem a szósszal a karfiolrózsàkat. 20 perc alatt szépen megsültek.

Hozzávalók a salátához:

1 fej jégsaláta 

3 füge 

fél doboz kukorica 

 löttyintésnyi gránátalma szirup 

Mindent felkockáztam, a valamiből kimaradt konzerv kukoricát lemostam, lecsepegtettem és mehetett a többiekkel együtt ismerkedni a gránátalma sziruppal. Mivel igény mutatkozott rá, egy marék trappistát kockára vágva még laktatóbbá tettem a dalait. Nagyon jól passzolt a karfiolhoz.

A fogást a Sárréti Chilifarm Joker nevű alkotása tette teljessé, amit kedvesem még apák napjára kapott. Nekem és a gyerekeknek a Leteper fantázianévre hallgató enyhén csípős eperlekvárjuk a kedvencünk. 

Viszonylag gyors könnyű, nyári ebéd, elé egy gyümölcsleves és mehetünk is tovább a dolgunkra. 

Mángoldos gnocchi

Zöldségesnél ritkán látni mángoldot, ám kiskertekben gyönyörűen terem. Idén próbálkoztam a különböző levélnyél színű keverékekkel, de főleg a fehér és zöld fajták hajtottak ki. Pedig igazán csodálatosan néz ki egy csokor aranysárga és bíborvörös nyelű mángold. Kevés tapasztalatom alapján ellenállóbb a spenótnál, és miután kihajtott egész szezonban szedhető. Szoktam belőle tenni turmixba pár levéllel, levesekbe, készítettem belőle főzeléket és fagyasztottam is blansírozás után. Most jöjjön egy rémegyszerű gnocchis verzió. Mi ebből hárman ettünk, ha itthon a teljes ötfős család, akkor tuti két csomag gnocchi kellett volna.

Hozzávalók:

egy nagy csokor mángold

500 gr gnocchi

25 dkg túró 

1 nagy fej vöröshagyma 

3 gerezd fokhagyma 

4 evőkanál görög joghurt 

só, bors ízlés szerint

Lobogó, sós vízben megfőzzük a gnocchit. Amíg a víz felforr és fő a gnocchi, addig kevés olívaolajon megdinszteljük a hagymát, kicsit később a fokhagymát is belerakjuk. Majd jöhet rá először a felaprított nyél, majd az összevágott levelek. Só, kevés bors, kever-kavar, majd a végén hozzáadjuk a túrót és joghurtot.

Könnyű, gyors nyári kaja, ha van otthon kész gnocchi. A mángoldot helyettesíthetjük friss spenóttal, a gnocchit meg valamilyen tésztával.

Sütőtök krémleves

Valamirevaló gasztroblog nincs meg sütőtök krémleves nélkül. Így hát megosztom az én verzióm is.

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök

3 dl tej/ 2 dl főzőtejszín

fahéj

szerecsendió

gyömbér

fehérbors

só

A meghámozott sütőtököt kis kockákra vágom. Többnyire sonkatököt vagy nagydobosit veszek. Annyi vízben,ami épp ellepi, felteszem főni befűszerezve. Persze lehet sült tökből is készíteni,vagy párolni, de ez a leggyorsabb. Ha megpuhult, hozzáadom a tejszínt vagy tejet, botmixerrel pépesítem. Egy csipetnyi chilit is lehet hozzá tenni. Tetejére magok, pirított zsemlekocka jár. Tökmagolajjal meglocsolni pedig feltétlenül muszáj.

Rozmaringos répakrémleves

Kisfiam répát vett a zöldségesnél. Így lelkesen benne volt a buliban, hogy csináljunk valami répásat ebédre. Persze aztán kategorikusan kijelentette, hogy nem eszik belőle. Végül becsempésztem egy kanállal a szájába, mire sebtiben asztalhoz ült. Következzen a dackorszakos répakrémleves. 

Hozzávalók:

2 nagy sárgarépa

1 kávéskanál szárított rozmaring

1,5 dl tejszín

olívaolaj

fél fej hagyma

só, fehérbors

A hagymát megdinszteljük olívaolajon. A karikára vágott répát a hagymára dobjuk, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fűszerezzük és puhára főzzük. A tejszínt hozzáöntjük, botmixerrel selymesre pürésítjük. Reszelt sajttal megszórva tálaljuk.