Zöldséges curry

Mostanában sokat eszembe jutnak a utóbbi években tett utazásaim, talán azért, mert éppen nincs kilátásban semmi ilyesmi. Sőt, a változatosság kedvéért azt kell hamarosan megtapasztalnom, milyen, ha én maradok itthon. Kölcsön kenyér visszajár. Szerencsémre, csak három napos képzésre megy párom Krakkóba :) 

Indiában a legfinomabb curryt a madurai reptéren ettem átszállásra várakozva egy nem túl bizalomgerjesztő kis bódénál, de nem bántam meg. Isteni volt. Itthon nehezebb beszerezni a kókusztejet, meg hasonlókat és drágább is, úgyhogy ebben a receptben helyettesítettem ezzel-azzal a speciális cuccokat. 

Hozzávalók:

1 kicsi fej hagyma

1 nagy krumpli

1 csésze zöldborsó

2 kisebb répa

20 dkg sütőtök

250 gr tejföl

1 dl főzőtejszín

kevés olívaolaj

madras curry

kurkuma

néhány szál petrezselyem

pár szem dió

ízlés szerint chili

A hagymát üvegesre pirítottam kevés olívaolajon. A felkarikázott répát és kicsi kockákra vágott krumplit rádobtam. Pár percig sütöttem, majd jött mellé a borsó is. Fűszereztem curryvel és kurkumával. Kétféle curryt tettem bele, az egyiket még Indiából hoztam. Ez iszonyat csípős, ezért nem tettem bele pluszba chilit. Madras curryt a Vásárcsarnokból szereztem. Mindenből annyit tettem, hogy szép színe legyen. Arról csak utólag olvastam, hogy a kurkuma túladagolva keserűvé teheti az ételt. Viszont rengeteg pozitív hatása van a szervezetre. Felöntöttem fél csészényi vízzel és lefedve pároltam. 

Amikor már majdnem megpuhult a répa és a krumpli is, akkor tegyük bele a felkockázott sütőtököt. Ez a művelet kissé korábbra sikeredett és péppé főtt. Legalább besűrítette :) A végén összekevertem tejföllel és tejszínnel. A kézzel darabosra morzsolt dióval és aprított petrezselyemmel ízesítettem. Tehetünk bele még pár evőkanál kókuszreszeléket is, ha van otthon.

Mellé sárga rizst készítettem. Szokás szerint ragadós lett, de azért ehető :) Sárga a kurkumától lett. Ha van kedvünk, időnk, készíthetünk mellé naan kenyeret is köretként. 

Tejszínes borsókrémleves

Teljesen rá vagyok kattanva a krémlevesekre. Egyszerű, gyors, finom és lehet közben zümmögtetni a kedvenc konyhai kisegítőm, a kézi mixerem. Bár nincs szezonja a zöldborsónak, a mélyhűtőürítés egyik etapjaként kezembe akadt egy zacskóval. Elsőre a színe fog meg, de az íze miatt is megéri.

Hozzávalók 2 személyre:

300 gr fagyasztott zöldborsó

pár szál petrezselyem

fél fej vöröshagyma

kevés olívaolaj

1 dl főzőtejszín

só, bors

A hagymát megdinszteltem az olívaolajon. A borsót a hagymához adtam, és felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sóztam, borsoztam. Lefedve, kis lángon puhára főztem, majd botmixerrel pürésítettem. Az összevágott petrezselyemmel és a tejszínnel jól elkevertem. Ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk még hozzá tejet. 

Levesgyönggyel, pirított kenyérkockával tálaljuk. A tetejét pár csepp megmaradt tejszínnel díszíthetjük. 

Zöldborsó pesztó

Ígérem nem fogok mindenből pesztót készíteni, ami növény, de borsóból muszáj volt kipróbálni. A vasárnapi ebédhez amúgy is készült zöldborsópüré, kicsit többet tettem hozzá és amint  megpuhult a borsó, ment is az aprítóba. 

Hozzávalók:
4-5 marék párolt zöldborsó
fél marék reszelt trappista
fél marék dió
fél marék sótlan földimogyoró
néhány szál petrezselyem
olívaolaj
csipet só

Ahogy nézem minden hozzávalót antropometrikus alapokon adtam meg. Hát hiába, a kezünk mindig kéznél van (mekkora mondás :), lehet vele méricskélni, még ha nem is olyan pontos. A hozzávalókat belehajigáljuk az aprítóba, jól megzümmögtetjük és készen is van. Az olívaolajhoz megint nem tudok pontos mennyiséget mondani, valahogy érzi az ember kóstolás után, hogy kell-e még bele, vagy jó így az állaga. Sajnos annyira nem érződik rajta a borsóíz, lehet, hogy azért mert mirelitből készítettem. Igazi friss zöldborsóból biztos sokkal jobb. Azért pirítóson reggelire nem volt rossz :) 

Vasárnapi ebéd

Nagy nap volt ma, ritkán fordul elő, hogy a szüleim jönnek hozzánk vendégségbe, többnyire mi szoktunk menni. Ám anya nemrég beteg volt, meg fáradt, úgyhogy gondoltam ne kelljen a vasárnapi ebéddel, meg a mosogatással küszködnie, elhívtam őket vasárnapi ebédre. Először szabadkozott, meg valami kisfecske ne etesse a nagyfecskét szöveggel próbálkozott, de nem volt hatásos :) A menüt nem árultam el, csak annyit, hogy leves lesz,  meg második (Ez volt a válaszom mindig arra is, ha kérdezték mi volt az ebéd az oviban). A leves orjaleves volt. Persze most nem sikerült annyira jól, mindig így van ez, ha az ember nagyon szeretné... Pedig most tettem bele zöldborsót, meg zellert, karalábét, kelkáposztalevelet is, bár a karfiol kimaradt. 

A második egy remek recept volt sedith-től: Fűszeres szűzérmék diós ropogóssal, köretként pedig zöldborsópüré és tejszínes-petrezselymes répa. Igazából most nem is terhelnék senkit az én leírásommal, Editnél mindenki megtalálja, meg a Kifőztük magazin idei második számában is. A változtatásom annyi volt, hogy rántott camabert is volt hozzá áfonyaszósszal. Mindkettő mirelit sajna, de így ezzel együtt elég volt a 60 deka szűzérme ötünknek. És meglepően jól harmonizált a camambert a körettel, a diós ropogóssal meg aztán pláne. A szerecsendiót kifelejtettem, meg a provence-i fűszerkeveréket is a bevásárlólistáról. Utóbbit kakukkfű, rozmaring és bazsalikom összekeverésével helyettesítettem. A fél kiló zöldborsópüréhez pedig két evőkanál tejföl helyett egy egész kis pohárral tettem és megszórtam kevés borssal is. Először idegenkedtek a zöldborsópürétől, öcsém arcáról leolvastam a gondolatot, hogy ő nem nyúl, hogy ilyeneket egyen, de amint megkóstolták, mindenkinek ízlett. Nagyon tetszett, hogy olyan jó színei voltak a köretnek, nem a krumplipüré egyhangú sápadtságát kellett nézni és ettől olyan friss, tavaszias érzete van az embernek. 

Mindenkinek ajánlom a receptet kipróbálásra, köszönhetően Editnek! :)

ui.: és hogy a desszert mi volt? Hát próbálom anyát rávenni egy vendégposztra ;)