Egy kis napfény Olaszországból

Akár azt a címet is adhattam volna a bejegyzésnek, hogy 4 nap - 4 város. Egy hosszú hétvége keretében jártuk meg Milanót, Veronát, Páduát és Velencét szeptmeber végén. A napfény nem mindig volt igaz, de így is gyönyörű  helyeken jártunk. A legélhetőbbnek számomra Pádua tűnt, hangulatos kis egyetemváros. 

Csokimanufaktúra Páduában

Gasztroélményekben is gazdagodtunk. Olaszország ugyebár egyet jelent a pizzával. Viszont sokaktól hallottam, hogy nem ízlett nekik a kinti pizza. Nekem ez volt a negyedik utam Olaszországba és meg kell hagyjam, nagyon amatőr módon válogattam a pizzériák között. Akkor kerüljön az utamba a legjobb étterem, amikor megéhezem, lehetőleg nevezetesség közelében legyen, férjen bele a költségvetésbe, legyen hangulatos, stb. Szóval ilyen helyet találni csak úgy, ad hoc módon elég nehéz. És sosem voltam elég felkészült, ahhoz, hogy az útvonal, látnivalók feltérképezésén kívül még az útba ejtendő éttermeket is előre kiválogassam. És gyanítom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Ilyen feltételek mellett ne csodálkozzon senki, ha nem azt a pizzát kapja, amit elképzelt. Nálunk sem mindenhol jó a gulyás. 

Most kivételesen nagy szerencsénk volt, mivel az Indiában megismert barátainknál aludtunk, aki közül az egyik egy pizzériában nyújtja a tésztát. Így jutottunk el a Pizzeria Orsucciba. Roberto akkor is dolgozott, hárman folyamatosan készítik elő a tésztát, fatüzelésű kemencében sütik az alig pár asztallal rendelkező apró helységben a nevezetességet. Vendéglátónk elmondta, hogy már a nagyapja is itt ette a pizzát. A tészta receptjét csak a padrone és a családja tudja. És hát mi mást mondhatnék, isteni finom volt! A tészta vékony, de nem túlzottan, és ropogós. A szósz nem volt annyira túlfűszerezve, ahogy én szoktam, hanem kellemes harmóniába olvadt a feltéttel, ami esetemben articsóka és sajt volt. Ahogy néztem a kínálatot, három-négy feltétnél nem nagyon tesznek rá többet, így nem ütik ki egymást, nem lesz akkorra kavalkádja az ízeknek, hanem minden a maga helyén van. Az egésznek a csínját az adta, hogy vékonyan meg volt locsolva olívaolajjal.

Mogyorós és mentás kávé a garantált ébrenlétért

A pizza mellett rögtön a kávéval azonosítom még Olaszországot. Mennyei érezni a milánói pályaudvaron a parfüm és kávé illatát, ami aztán egész utunkon elkísért minket. Jó kávézót az alapján próbáltunk választani, hogy hol látni sok embert és lehetőleg helyieket. Így találtunk a Derust cafféra, ahol párom mentás kávét ivott, én pedig mogyorósat. Érdekes volt, hogy a mentás hab inkább volt édes, az én mogyoróm viszont  szinte kesernyés volt. Bár gyanítom, hogy erősebb volt benne a kávé, mert 3 órán keresztül megállíthatatlanul pörögtem a hátizsákcipelés ellenére. 

Piazza dei Frutti

A páduai gyümölcspiacot (Piazza dei frutti) már csak a hangulatos helyszín miatt is érdemes felkeresni, mellette van a városháza, amelynek az alsó szintjén lévő árkádok alatt húsokat, sajtokat árulnak. 

Pármai sonkák és óriási sajtok

Hálás vagyok, hogy eljuthattam ezekre a helyekre, látottakra és újralátottakra! Kívánom mindenkinek, hogy legyen egy kis doboza az idei nyári élmények teli, amiből majd töltekezik borús téli napokon és amiket jó közösen felidézni.