Klasszikus csokis keksz, opcionálisan mazsolával. Mi szeretjük, de vannak a családban, akik a "ráncos képét" nem bírják elviselni, vannak meg, akik a némelyiken rajtamaradt kis "figyegőtől" undorodnak. Ízlések és pofonok, én tettem azért tettem bele egy jó marékkal.
Hozzávalók:
13 evőkanál liszt
4 evőkanál zabpehely
5 evőkanál cukor
5 dkg étcsoki kis darabokban
1 marék mazsola (opcionális :)
1 tojás
10 dkg olvasztott vaj/margarin
fél csomag vaníliás cukor
1,5 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
fél teáskanál szódabikarbóna
csipet só
Az alapötletet a Sütisarokban találtam, ám ha úgy veszem, igazából jól elrontottam a receptet és majdnem minden rendes hozzávalót helyettesítettem valami egészségtelenebbel. Nádcukor helyett sima cukrot, vaj helyett margarint, ráadásul teljes kiőrlésű lisztem sem volt itthon, de azt remélem ellensúlyoztam a zabpehellyel. Özür dilerim, ahogy a törökök mondják, bocsánatot kívánok! Azért aki nem szereti a mazsolát, de van kéznél aszalt szilvája, próbálja ki úgy.
A hozzávalókat összekevertem, kis golyókat formáltam belőlük, amiket kicsit tenyérrel meglapítottam. Szilikonos formában sütöttem őket 15 percig, hagyjunk köztük 1 centi helyet legalább, mert háborút vívnak a maguk kis territóriumáért. Miután megsültek, hagyni kell őket kicsit a tepsiben, majd miután megszilárdultak könnyen kivehetők, törés nélkül.
A mézessüti fűszerkeverékért köszönet illeti Illéskriszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése