Mindig azt hittem, a szaloncukor készítés valami nagyon bonyolult dolog, ami rengeteg időt és extra felszerelést igényel. Így soha nem is mertem nekiállni ennek a konyharobbantó folyamatnak. Nemrég viszont találtam egy egyszerűnek tűnő receptet, amit lelkesen ki is próbáltam. Tanúsíthatom, hogy valóban könnyű elkészíteni és közel sem jár annyi maszatolással, mint ahogy féltem tőle.
Ezzel a kis finomsággal kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!!!
Hozzávalók:
25 dkg gesztenyepüré
3 evőkanál kakaópor
1 evőkanál őszibarack lekvár
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál rumaroma
2 evőkanál méz
1 csipet só
1 marék aszalt vörösáfonya apróra vágva
15 dkg étcsoki
1 teáskanál vaj/margarin
A gesztenyepürét villával szétnyomkodtam. Dédnagyanyám az aranypapírosra esküszik, így abból vettem egy csomaggal. A kakaóporral, lekvárral, fahéjjal, mézzel, rumaromával, áfonyával s csipet sóval egyenletes masszává kevertem. 15 percre betettem a hűtőbe, de hagyhatjuk fél óráig is, könnyebb vele dolgozni.
A masszából hosszú hurkákat hengergettem, amiket kb. 2 centis darabokra vágtam. A végüket kicsit lekerekítettem, de formára nem lettek a legszebbek. A csokit gőz felett megolvasztottam. Ehhez egy lábosba vizet tettem, aminek a tetejére egy másik lábos került, ami nagyjából lefedte. Ebbe törtem a csokit. A vajjal együtt jól elkevertem nagyon kevés vízzel. Kb. olyan pálinkás kupicányival. Így fényes marad a máz, akkor is, ha kihűlt. Villával megforgattam a gesztenyehurkákat a csokiban és sütőpapíros tálára téve mentek a hűtőbe.
Három óra múlva kivettem őket és az aljukon lévő szétfolyt "csokitalpat" levágtam. A csomagolást biztos szebben is meg lehetett volna oldani, vízszerelés és ajtó-ablak cserélés mellett most csak alufóliába csomagoltam őket. Az ízesítés tetszés szerint variálható, akár saját készítésű ajándékként is el lehet készíteni.
Az eredeti receptet itt találjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése