Idén rendezték hetedjére a budapesti Mangalica Fesztivált. Utoljára 2011-ben voltam kint a Vajdahunyad váránál. Nagyon jó emlékeket őrzök róla, azóta minden évben szerettem volna kijutni, de valahogy nem jött össze.
 |
| A disznófejű Nagyúr |
Most a Szabadság tér szolgált a rendezvény helyszínéül, ami február 7-én kezdődött és 9-én ért véget. A kistermelők és tenyésztők mellett nagy számban voltak kint kézművesek, iparművészek, valamint természetesen lacikonyha, lángos, kürtöskalács várta az éhes népeket, akikből vasárnap nem volt hiány a délutáni eső ellenére sem. A színpadi programok mellett volt főzőverseny és élőállat kiállítás. Utóbbi nagy népszerűségnek örvendett főleg az apróságok körében, de engem is elbűvölt a hat kis csíkos malacka.
A kínálat bőséges volt mangalica termékekből. A kolbászok, szalámik, szalonnák, sonkák, töpörtyűk mellett több helyen lehetett kapni mangalica virslit és debrecenit. Ezen kívül voltak még szarvasból készült finomságok is. Igazi sajtkülönlegességeket várták az ínyenceket, nekem a szokásos kedvenc orda sajtom landolt a kosárban. Ár-érték arányban megfelelt a kínálat, de az a taktika mindig beválik az ilyen vásárokon, ha az ember előbb tesz egy tiszteletkört, körülnéz, aztán a következő körben vásárol.
Összességében jó volt az idei fesztivál is, de a hangulat számomra elmaradt a 2011-eshez képest. Ebben biztos közrejátszott a szemerkélő eső is, meg lehet, hogy érdemesebb az első nap kimenni. Jövőre meglátjuk.
Én a tavalyi és az idei Erdélyi Konyhás találkozón ettem mangalicahúst, igaz nagy különbséget nem éreztem a normál disznóhúshoz képest. De egy ilyen fesztiválra én is elmennék:)
VálaszTörlés